Eredetileg ezzel a bejegyzéssel szerettem volna indítani a blogot, aztán valahogy elfelejtődött. Pedig beraktam a to-do-listbe, be én... a többi, naponta beáramló ezer meg ezer online olvasnivaló közé. Amik csak gyűlnek és gyűlnek én meg egyre frusztráltabb vagyok, mert sosem jutok az elolvasásukhoz. Na de egyszer majd úgyis... na nem, egyszer határt kell szabni a beáramló információknak. El kell tudni engedni őket, mert hiába szeretnéd, nem lehet mind a tiéd, egy élet sem volna elég az elolvasásukhoz. Erről szól ez a cikk.
Persze mikor megláttam a címét a Facebook hírfolyamban, azonnal ideges lettem, hogy épp semmi időm olvasgatni, de jajistenem mi lesz, ha kihagyom, talán ebben van a legfontosabb, a magyarázat mindenre, az élet értelme... hát nem, az nincs benne. Sőt, semmi újat nem mond, de már az, hogy nem vagyok egyedül ezzel a "mindent el kell olvasnom, nem szabad lemaradnom semmiről" érzéssel, nagyon megnyugtató. Ennyi hasznom már volt belőle, a tüneteket kezeltem. Az alapprobléma cikkben leírt orvoslása viszont sajnos se előtte nem sikerült - hiszen felvettem az irományt a listámra és végül el is olvastam -, se a cikk elolvasása után, mert azóta előfizettem a szerző irásaira:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése